„Manófalvának vége” – írta megrendülten Kánya Tamás, a Római-parton néhány napja elkészült, ingyenesen látogatható Manófalva alkotója.
A land art művész közösségi oldalán számolt be arról, hogy szombat éjjel ismeretlen vandálok teljesen szétverték a természet ihlette minivilágot.
„Szétverte a házakat, szobrokat, létrákat, teraszokat, mindenféle díszítéseket. Szanaszét dobálva megtaláltam 10 méterre, darabokra törve, hogy ne is tudjam megjavítani.”
A művész szerint a pusztítás olyan mértékű, hogy nincs értelme újjáépíteni az alkotást, hiszen bármikor visszatérhetnek a vandálok.
Egy hét sem kellett a pusztításhoz
Kánya Tamás hétfőn jelentette be, hogy Manófalva megnyitotta kapuit, és csütörtökre készült el teljesen a több tucat aprólékos részlettel kidolgozott installáció.
Az apró fahulladékból, kavicsokból és kérgekből épített házacskák rövid idő alatt sokan látogatott látványossággá váltak a Római-parton, különösen a gyerekes családok körében.
„Hétfőn tette közzé, hogy Manófalva megnyitotta kapuit, csütörtökön, pénteken lett teljesen kész vele. Egy hetet nem bírt ki.” – írta posztjában.
A művész úgy fogalmazott:
„Amit tudtam, kis ajtókat, kötélhágcsókat, létrákat összeszedtem, elhoztam. Semmi sincs már ott. Ne keressék. Manófalva bezárt. Boldogok lehetnek a kerékpárosok és a helyi lakók, akiket annyira zavart. A problémát megoldották.”
A természet és művészet határán alkotott
Kánya Tamás nem hagyományos értelemben vett szobrász – munkáiban a természet múlandóságát és az emberi kéz alkotta szépség törékenységét mutatja be.
Kőből, sárból és faágakból épített mandalái, szobrai és installációi országszerte ismertek.
A kultura.hu korábbi portréja szerint művészete az átmenetiségről szól, és új perspektívába helyezi a természet és az alkotás kapcsolatát.
A Római-parti alkotásait a Szentendrére vezető bicikliút mellett rendszeresen megálló kirándulók, futók és bringások is csodálták – több ezren követik a művészt a közösségi médiában is.
Kánya Tamás szerint az okozott kár helyrehozhatatlan, és nem tervezi az újjáépítést.
