„Ez nem adatvédelmi, hanem nemzetbiztonsági ügy”
Rácz András, Oroszország-szakértő szerdán közzétett elemzésében részletesen értékelte a Tisza Párt Tisza Világ applikációjának adatbotrányát, amely során több százezer felhasználó adatai kerültek illetéktelen kezekbe.
A szakértő szerint az ügy nem csupán adatvédelmi, hanem nemzetbiztonsági és szuverenitási kérdés, hiszen:
„Valakik illetéktelenül és jogszerűtlenül befolyásolni akarják a közelgő magyar országgyűlési választást.”
Rácz hangsúlyozta: nem adatszivárgásról, hanem adatlopásról van szó.
„Egy kétszázezres adatbázis kikerülése a netre nem szivárgás, ilyen nem történhet véletlenül. Ez csak szándékos lehetett.”
Ukrajna vagy Oroszország? – „Az utóbbi sokkal valószínűbb”
Mind a kormány, mind a Tisza Párt külföldi hátteret sejt az ügy mögött – a Fidesz az ukránokat, míg a Tisza az oroszokat gyanúsítja.
Rácz András szerint azonban Ukrajnának nem állhatott érdekében egy ilyen incidens:
„Ha az ukrán cég hibázott is, az a kérdés, ki lehet az, aki hekkelésben jobb, mint az ukránok? Az oroszoknak viszont bőven lenne motivációjuk.”
A szakértő szerint Oroszországnak stratégiai érdeke, hogy a magyar kormány hatalmon maradjon, és hogy Ukrajna hírnevét rombolja nemzetközi szinten.
Ugyanakkor nem zárja ki, hogy egy harmadik, profi szereplő is állhat a háttérben.
„A kormányzati reakció túl gyors volt ahhoz, hogy véletlen legyen”
A leggyanúsabb elem Rácz szerint a kormányzati kommunikáció sebessége volt.
Az adatbázis október 31-én, péntek este került ki, és a szakértő felhívta rá a figyelmet:
„A kormánymédia szinte azonnal tudta, hogy a kiszivárgott adatok valódiak – mindezt egy halottak napi hosszú hétvégén.”
Rácz úgy véli, hogy nem történhetett meg ilyen gyorsan a hitelesítés és a kampánykoordináció, hacsak az adatokat nem már korábban megkapta egy, a kormányhoz köthető szereplő.
„Sokkal valószínűbb, hogy a propagandamédiát már csak a ’Start’ gomb megnyomására utasították, amikor minden elő volt készítve.”
Kik állhattak a háttérben?
A szakértő szerint a történtek alapján logikus felvetés, hogy a kormányzathoz köthető szervek már a hétvége előtt birtokában voltak az adatsornak.
Ez felveti a kérdést:
„Ki lehet az a valószínűleg külföldi és profi szereplő, akiben a propaganda-apparátus irányítói azonnal megbíztak? Olyasvalaki, akivel nem most dolgoznak először együtt.”
Rácz rámutat, hogy miközben a Fidesz nem tett semmit a saját kiberbiztonsági hálózatának (például a Digitális Polgári Körök tagságának) védelméért, a kormánymédia gond nélkül felhasználta az ellopott adatokat – ami szerinte „a bizalom jele” az adatforrás felé.
„Egyszer majd levéltárban fogjuk látni, ki mit tudott”
A szakértő végül úgy fogalmazott:
„Ez az ügy is olyasmi, amit egyszer majd levéltárban szeretnék látni. Ki, mikor, mit döntött, és hogyan zajlott valójában.”
Rácz András bejegyzése szerint az eset komoly nemzetbiztonsági tanulságokkal jár, és felveti annak kérdését, hogy a politikai kommunikáció és a kiberhadviselés Magyarországon mennyire fonódott össze.
A Tisza-adatbotrány tehát – mint Rácz András fogalmazott – nemcsak egy adatvédelmi incidens, hanem a digitális korszak egyik legnagyobb magyar politikai ügyévé válhat.
