Kezdetleges állkapocsprotézist találtak régészek egy vaskori nő maradványaiban – számolt be a Gizmodo. Az oroszországi Novoszibirszki Állami Egyetem kutatói egy még 1994-ben feltárt leletet vizsgáltak újra, és meglepő eredményre jutottak: a 2500 éve meghalt fiatal nő valószínűleg komoly állkapocs-műtéten esett át.
A félig mumifikálódott koponyán végzett CT-vizsgálat súlyos fizikai traumára utaló jeleket, valamint egy „rugalmas anyag” maradványait mutatta ki. A kutatók szerint ez „az állkapocs stabilizálására szolgáló sebészeti kötés” lehetett.
Súlyos sérülés, kifinomult beavatkozás
A múmiát az Ukok-fennsíkon, Dél-Szibériában találták. A nő a pazirikokhoz, egy vaskori nomád kultúrához tartozott, és 25–30 éves korában halt meg. Amikor 1994-ben feltárták, még nem tudtak részletesebb következtetéseket levonni az állapotáról, a modern képalkotó eljárások azonban most új részleteket tártak fel.
A CT-felvételek alapján a nő a jobb oldali állkapcsán olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy beavatkozás nélkül valószínűleg nem tudott volna enni vagy beszélni. A szakemberek vékony furatokat azonosítottak az állkapocsízületben, valamint egy szalagokból álló protézis maradványait. Ez a szerkezet feltételezések szerint lószőrből vagy állati ínból készülhetett.
A fogak árulkodnak a sikeres műtétről
A lelet különlegessége nem csupán a beavatkozás ténye, hanem annak feltételezett sikere is. A fogazat állapota arra utal, hogy a nő a műtét után még hosszabb ideig életben maradt. A bal oldali fogsor jóval kopottabb, mint a protézissel érintett jobb oldal, ami arra enged következtetni, hogy a rágás során főként a bal oldalt használta.
Ez arra utal, hogy bár a jobb oldalt nem tudta teljes értékűen igénybe venni, a protézis lehetővé tette az állkapocs részleges mozgatását. A vizsgálatok szerint új szövetek is képződtek a szájüregben a beavatkozást követően.
A pazirikok és a sérülésekhez való viszonyuk
A kutatók szerint a felfedezés váratlan, de „nem különösebben meglepő”. A pazirik kultúráról korábban is ismert volt, hogy összetett viszonyt ápoltak a sérülésekkel és a halállal. Erre utal például a „szibériai jégszűz” néven ismert, kivételesen jó állapotban fennmaradt pazirik múmia, amelynek tetoválásai részletes képet adnak a korszak művészetéről és hiedelemvilágáról.
Natalia Polosmak, az Orosz Tudományos Akadémia régésze szerint a pazirikok fejlett kézműves tudással rendelkeztek: kifinomult, könnyű bőrkabátokat készítettek, és ügyesen varrtak. Ezek a motorikus készségek a feltételezések szerint a sebészeti jellegű beavatkozások során is hasznosak lehettek.
Darvas Márton
