A választási kampány utolsó napjaiban a kormánypárti megmondóemberek retorikája a politikai elemzésektől a transzcendens hadviselés irányába mozdult el. Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és a Békemenetek egyik legismertebb arca, Facebook-bejegyzésében már nemcsak brüsszelezéssel vagy sorosozással támad, hanem egyenesen „sátánista szektának” bélyegezte a Tisza Pártot.
A „Sátán prófétájának végnapjai” című írásában Bencsik azt fejtegeti, hogy Magyar Péter követői nem politikai szimpatizánsok, hanem fanatizált szektatagok, akik érzelmi alapon, vakon követik „messiásukat”.
Végnapok vagy kétharmad?
Bencsik írásának címe némileg ellentmond a jelenlegi közvélemény-kutatási adatoknak. Miközben a főszerkesztő a Tisza Párt „végnapjait” vizionálja, a Medián legfrissebb mandátumbecslése egészen mást mutat: a felmérés szerint a Tisza Párt akár biztos kétharmados többséget is szerezhet a parlamentben a választások után.
Ennek ellenére Bencsik kitart amellett, hogy a Tisza egy destruktív képződmény, amely kizárólag a gyűlöletre és a hazugságra épít. Szerinte a pártnak nincs érdemi programja, csupán a „mocskos Fidesz” szlogen mentén mozgósít, szembeállítva ezt a jobboldal „Hajrá, Magyarország!” jelmondatával.
Pszichológiai elemzés és „lelki deformáció”
A szerző egy ponton meglehetősen merész, társadalomlélektani fejtegetésbe bocsátkozik, amelyben a Tisza-szimpatizánsokat „sérültnek” nevezi. Szerinte a követők lelki deformációja a kommunizmus évtizedeire vezethető vissza, amire a polgári demokrácia még nem talált gyógyírt.
„A sátánista kultusz kötőszövete a gyűlölet, a rágalom és a megvetés. A próféta ezért azt mond, amit akar, akár korábbi szavai ellenkezőjét is, a fanatikus követők minden elhisznek neki” – írja Bencsik, bár elemzők szerint ez a leírás egyesek számára akár a kormánypárti kommunikáció kritikájaként is értelmezhető lenne.
Vallási háború a szavazófülkékben
Bencsik András bejegyzése végén nyílt hitvallást tesz a NER mellett, és a választást egyfajta spirituális küzdelemként állítja be. Arra buzdítja a kormánypárti szavazókat, hogy ne számolják az erőviszonyokat, hanem „Isten nevében” álljanak helyt vasárnap.
A főszerkesztő jóslata szerint a választások után a „sátánista szekta”, mint egy „bűzlő felhő, eloszlik a napsütésben”, feltéve, ha a Fidesz hívei elegendő számban jelennek meg az urnáknál. Ez a narratíva jól jelzi, hogy a kormánypárti hátország a kampány hajrájában a végsőkig igyekszik fokozni a tétet, és a politikai versenyt a jó és a gonosz apokaliptikus összecsapásaként keretezi.
Bencsik posztja a mozgósítás egy szélsőséges formája, amely a politikai ellenfelet immár nemcsak nemzetietlennek, hanem egyenesen metafizikai értelemben is gonosznak igyekszik beállítani.
Hogy a választók többsége a Medián által mért „kétharmados” irányba hajlik-e, vagy Bencsik „napsütéses” eloszlása valósul meg, az vasárnap derül ki.
Darvas Márton
