Budapesten évente átlagosan 600 mm csapadék hullik, és a klímamodellek szerint ez a mennyiség a jövőben sem változik érdemben. A probléma az intenzitásban rejlik: a csendes esők helyett ugyanis az éves adagot mindössze 4-5 brutális özönvíz formájában kapjuk majd a nyakunkba – figyelmeztetett Timár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi tanszékének vezetője a II. Fővárosi Föld Napja konferencián. Az MTA doktora szerint a hirtelen lezúduló vízmennyiség kezelése és megtartása a túlélés záloga.
A talaj a legnagyobb víztározónk
Bár sokan hatalmas mérnöki létesítményekben gondolkodnak, a szakértő szerint Magyarország legnagyobb víztároló kapacitása maga a talaj. A pórusokban ugyanis rengeteg víz elfér, és onnan az elpárolgás is jóval lassabb, mint a nyitott tározókból. A probléma az, hogy vidéken az évtizedes mélyszántás miatt kialakult az úgynevezett eketalp-hatás, egy tömörödött, vízzáró réteg, ami meggátolja a beszivárgást, és belvizet okoz.
A városokban az aszfalt tölti be ugyanezt a szerepet: ahelyett, hogy a vizet a mélybe engednénk, a csatornákon keresztül a Dunába vezetjük. Ez azonban hatalmas hiba, mivel a klímaváltozással járó intenzív esőket hetekig tartó, tikkasztó szárazság követi majd, amikor a városnak égető szüksége lenne az elpazarolt tartalékokra.
Térdre, imára: jönnek a mediterrán ciklonok
A szakember két ijesztő példát is hozott a közelmúltból. A Boris ciklon 2024 szeptemberében két nap alatt egyévesnyi csapadékot zúdított a régiónkra. Timár Gábor szerint csak a szerencsén múlott, hogy nem nálunk esett le a maximum: ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, Budapesten "térdre, imára" helyzet alakult volna ki.
„Ha a klímaváltozás élesbe kapcsol, akkor a Margit-szigetet az árvízi védekezések idején elfelejthetjük, kár energiát pazarolni rá” – jelentette ki a tanszékvezető.
A jelenség oka a Földközi-tenger melegedése. Ha a víz hőmérséklete 4-5 fokkal meghaladja az átlagot, a párolgás mértéke 10-15 százalékkal nő meg, ez a hatalmas plusz víztömeg pedig mediterrán ciklonok formájában csap le a szárazföldre.
Beton helyett szivacsos várost
Budapesten mértek már extrém, 115 mm-es napi csapadékot is (ebből egyetlen óra alatt 80 mm esett le). Egy ilyen zivatar során akár 10-11 millió tonna víz is lezúdulhat, amivel a jelenlegi csatornahálózat képtelen megbirkózni. A megoldás a fenntartható városi csatornarendszer (SUDS) bevezetése lenne.
Timár Gábor javaslatai a döntéshozók számára:
-
Aszfaltbontás: Minden négyzetméternyi feltört aszfalt helyére ültetett növényzet segít a villámárvizek kivédésében.
-
Vízáteresztő burkolatok: A belvárosban a beton helyett ilyen felületekre lenne szükség.
-
„Gizgaz” és méhlegelők: A növényzet árnyékol, párologtat és hűti a környezetet, csökkentve a brutális városi hősziget-hatást.
-
Árkok megőrzése: A külvárosi árkokat nem gazolni, hanem növényzettel dúsítani kell, mert azok fogják fel a hirtelen jövő víztömeget.
A számítások szerint, ha Budapesten a csatornarendszer 50 százaléka fenntartható módon működne, egy extrém vihar után a közterületeken maradó vízmennyiség a harmadára csökkenne. Jelenleg ez az arány mindössze 10 százalék körül mozog, így a feladat sürgető: minden négyzetméter számít a villámárvizek elleni harcban.
Darvas Márton
