Egy friss tanulmány jelentős változásokat mutatott ki a Csernobil környékén élő énekesmadarak szervezetében, különösen a bélflórájuk összetételében – számolt be az IFLScience. A kutatás célja a 30 kilométeres zóna két madárfajának, a széncinegéknek (Parus major) és a kormos légykapóknak (Ficedula hypoleuca) vizsgálata volt.
A Jyväskyläi Egyetem kutatói, Sameli Piirto vezetésével, DNS-mintákat vettek a madarak ürülékéből, hogy elemezzék a bélmikrobiómájuk összetételét. Az eredmények azt mutatták,
hogy a sugárzás jelentős hatással van a madarak bélflórájának összetételére. A magas sugárzási szintű területeken élő madarak bélflórájában más arányban vannak jelen a baktériumok, mint a kevésbé szennyezett területeken élő társaikéban.
Érdekes módon a sugárzás nem befolyásolta a bélmikrobióma sokféleségét, de a különböző baktériumtípusok arányát igen. A szennyezett területeken élő madarak étrendjében nagyobb volt a rovarok változatossága, ami szintén hatással lehetett a bélflórára. „Ezek az eredmények új megvilágításba helyezik a madarak ökológiáját a radiológiailag szennyezett területeken. Értékes, újszerű információkkal szolgálnak számunkra a sugárzásnak a fiatal madarakra gyakorolt hatásairól – ez a kutatási terület eddig kevéssé volt feltárva” – mondta Piirto.
A korábbi kutatások kimutatták, hogy a sugárzás sokkal mélyrehatóbb hatással van a területen élő madarakra. Egy 2011-es elemzés szerint a Csernobil közelében élő 48 madárfajhoz tartozó 550 példány
fej- és agymérete kisebb volt, amit a fejlődésüket akadályozó alacsony szintű sugárzás okozott. Ez pedig kognitív képességeikre is hatással lehetett.
Annak ellenére, hogy a terület magas radioaktív szennyezésnek van kitéve, számos faj talált otthonra és virágzott fel. Ugyanakkor a radiológiai szennyeződés hatásai az állatok fejlődésére és egészségére még mindig nem teljesen ismertek, ami további kutatásokat igényel.
Az Animal Planet által közzétett videóban láthatjuk, hogy néhány madárfaj képes volt alkalmazkodni a sugárzáshoz:
