A kutatók új eredményei rávilágítanak arra, hogy az emberi fül mozgása, amely gyakran a figyelés közben történik, egy régmúlt túlélési mechanizmus csökevényes maradványa.
Az emberi fül nem rendelkezik azokkal a fejlettebb mozgásmechanizmusokkal, amelyek más állatokban segítenek a hangok irányának meghatározásában, de őseink révén mégis megmaradtak az idegi áramkörök, amelyek erre a célra szolgáltak.
Bár a fülmozgás napjainkban inkább egy szórakoztató jelenségnek tűnik, a tudósok úgy vélik, hogy annak valamikori túlélési szerepe lehetett. A kutatók a Saar-vidéki Egyetemről felfedezték, hogy a fül izmai az ember figyelme közben mozdulnak el, és ezt a mechanizmust egy csökevényes idegi struktúra vezérli. Az egyik legújabb kutatás során megfigyelték, hogy a fülizmok akkor aktiválódnak, amikor valaki erősen koncentrál egy hangra, például egy hangoskönyv hallgatása közben. A kutatás során a résztvevőknek különböző, a hangoskönyv és egy podcast közötti zajkülönbségek figyelésekor kellett erőlködniük a hallásuk koncentrálásában - írta meg a The Guardian.
A kutatás egyik fő eredménye az volt, hogy az emberi fül mozgása, amelyet az idegi kövület irányít, akkor aktiválódik, ha az ember nagy erőfeszítést tesz a hallásra. A fül hátsó izmai, amelyek a fül hátrahúzásáért felelősek, erősebben működtek akkor, amikor a hangok a résztvevő hátuljából érkeztek, míg a fülizmok felfelé irányuló aktivitása a hangoskönyv hallgatásának nehezebb körülményei között volt a legerősebb. A kutatók rávilágítottak, hogy bár a fül mozgása elenyésző lehet, a csökevényes idegi struktúra még mindig jelen van, bár már nem teljesít túlélési funkciót.
„Úgy vélik, hogy őseink körülbelül 25 millió évvel ezelőtt elvesztették a fülük mozgatásának képességét. Hogy pontosan miért, azt nehéz megmondani" – mondta Andreas Schröer, a kutatás vezető szerzője. Az eredmények arra utalnak, hogy a fülmozgató rendszer egyfajta evolúciós relikvia, amely megmaradt, de nem játszik szerepet a mai túlélési stratégiákban.
