Hatalmas lángcsóva világította meg a floridai éjszakát: magyar idő szerint április 2-án, 00:35-kor sikeresen felemelkedett a Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról a NASA óriásrakétája, az SLS. A fedélzeten az Orion kapszula négyfős legénységével megkezdődött az Artemis II misszió, amely több mint fél évszázadnyi szünet után juttat ismét embert a Hold közvetlen közelébe.
A küldetés során Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen asztronauták nem csupán az űrkutatás új fejezetét nyitják meg, hanem azonnal át is írják a rekordok könyvét. Ők lesznek azok a hús-vér emberek, akik a legtávolabb kerülnek a Földtől – mintegy 402 ezer kilométerre –, a hazatéréskor pedig a 40 200 km/órás sebességet is elérhetik, ami abszolút csúcs az emberes repülések történetében.
Tíz nap a mélyűrben: A küldetés menetrendje
Az Orion nem veszi azonnal az irányt a Hold felé. Az első 24-48 órát Föld körüli pályán töltik, ahol a legénység kritikus rendszerteszteket hajt végre. Csak miután meggyőződtek arról, hogy az életfenntartó és navigációs berendezések kifogástalanul működnek, indítják be a hajtóműveket a transz-holdi injekcióhoz.
-
5. nap: Az Orion megkerüli a Holdat, nagyjából 6500–9600 kilométerre megközelítve a kráterekkel szabdalt felszínt.
-
Hazatérés: A többnapos visszaút után a tervek szerint április 10-én landolnak a Csendes-óceánban.
Ez a tíz napos tesztrepülés a főpróbája az Artemis III-nak, amely már a tényleges holdra szállást célozza meg.
Versenyfutás az idővel és Kínával
Bár a start sikeres volt, a NASA-nak nincs oka az önelégültségre. Az Artemis-program eddigi története a folyamatos csúszásokról szólt: az eredetileg 2022-re tervezett Artemis II négy évet késett, az emberes holdra szállást pedig jelenleg 2028-ra prognosztizálják, ami szintén négyéves eltolódás az eredeti, 2024-es céldátumhoz képest.
A tét nem kicsi: a presztízs mellett a technológiai dominancia a kérdés. Az amerikai űrhivatal nyakában ott liheg Kína, amely jóval zártabb, de rendkívül dinamikus űrprogrammal rendelkezik. A kelet-ázsiai nagyhatalom 2030-ra tervezi az első saját asztronautáinak holdra juttatását, és szakértők szerint a transzparencia hiánya ellenére Kína képes lehet meglepetést okozni, ha a NASA tovább késlekedik.
A Hold mint ugródeszka
A NASA távlati célja nem csupán egy „zászlókitűzős” látogatás. A program négy fázisban építené fel az első állandó holdbázist, amely kutatóállomásként és a későbbi Mars-utazások kikötőjeként szolgálna.
„Az emberiség hamarosan több égitesten élő fajjá válhat” – hangoztatják a szakértők, de ehhez az Artemis II-nek hiba nélkül kell teljesítenie a következő kilenc napot.
A misszió sikere bizonyíthatja, hogy az emberiség képes volt megújítani technológiai előnyét, és készen áll arra, hogy az 1970-es évek után ne csak látogatóba menjen vissza a Holdra, hanem ott is maradjon.
Darvas Márton
