Európa egyik legféltettebb kulturális ékszerdoboza, Velence a túlélésért küzd. A globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés és a város természetes süllyedése olyan ütemet diktál, amellyel a jelenlegi védelmi rendszerek már alig tudják tartani a lépést. A Scientific Reports folyóirat legfrissebb elemzése szerint a város jövője radikális, több tízmilliárd eurós beavatkozásokon múlhat.
A MOSE-gátak már nem bírják a nyomást
Bár a 6 milliárd euróból megépített MOSE-gátrendszer (tengerfenékhez rögzített mobil acélkapuk) jelenleg még képes megvédeni a várost a nagyobb áradásoktól, a kihasználtsága aggasztó mértékben nőtt.
-
2020 és 2025 között: Összesen 108 alkalommal zárták le a rendszert.
-
2026 első két hónapjában: Már 30 alkalommal volt szükség az aktiválásra.
Ez a gyakoriság már a hajózást és a turizmust is veszélyezteti, ráadásul a lagúna ökológiai egyensúlyát is felborítja. A MOSE-t eredetileg alkalmi védelemre tervezték, nem állandó gátnak.
Szupergát vagy a város elköltöztetése?
Mivel a tengerszint emelkedése évszázadokig folytatódhat, a kutatók több forgatókönyvet is vázoltak a század végére, illetve az azt követő időszakra:
-
Szupergát építése: Egy teljesen zárt lagúna kialakítása, amely fizikailag választaná el Velencét a tengertől. Ez akár 10 méteres tengerszint-emelkedéstől is megvédené a műemlékeket, de az ára több mint 30 milliárd euró, és a lagúna élővilágának pusztulásával járna.
-
A város áttelepítése: A 2300-as évekre jósolt állapotok már szükségessé tehetik Velence és lakosságának teljes átköltöztetését a szárazföldre. Ennek költségét 100 milliárd euróra becsülik.
-
Helyi védelem: A Szent Márk-bazilika körül már bemutatott üvegakadályokhoz hasonló kisebb projektek csak ideig-óráig nyújtanak védelmet a 900 éves épületeknek.
Felbecsülhetetlen érték a víz alatt
Az UNESCO világörökségi helyszín évente 22 millió turistát vonz, akiknek súlya szintén hozzájárul a talaj süllyedéséhez. A döntéshozók dilemmája óriási: nincs olyan optimális stratégia, amely egyszerre védené meg a lakók jólétét, a gazdaságot, a műemlékeket és a lagúna ökoszisztémáját.
Míg más tengerparti régiók – például Spanyolországban – még mindig a rövid távú befektetésekre fókuszálnak, Velence már a puszta fennmaradásáért folytatott küzdelem tervrajzait készíti. A kérdés már nem az, hogy mennyibe kerül a védekezés, hanem az, hogy beárazható-e egyáltalán egy ilyen egyedülálló kulturális örökség elvesztése.
Darvas Márton
