Az Oxfordi Egyetem által vezetett csillagászok az eddig megfigyelt egyik legnagyobb forgó struktúrát azonosították: egy 14 galaxisból álló, borotvavékony kozmikus filamentumot, amely 140 millió fényévre található a Földtől -írja az Interesting Engineering. A szál 5,5 millió fényév hosszú, mindössze 117 ezer fényév széles, és hidrogénben rendkívül gazdag galaxisokat köt össze, mintha egy karperecre erősített medálok sorakoznának rajta. A felfedezést a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban publikálta.
Miért különleges ez a struktúra?
Dr. Lyla Jung, a tanulmány társszerzője szerint nemcsak a filamentum mérete figyelemre méltó, hanem az is, hogy a galaxisok forgása és a teljes struktúra rotációja szinkronban van:
„Olyan ez, mint a vidámparki teáscsészék: maguk a galaxisok is forognak, de az egész ’forgó platform’ – a kozmikus szál – is együtt mozog.”
A kozmikus filamentumok a világegyetem „állványzatai”: ezek a sötét anyagból és galaxisokból álló óriási szálak irányítják az anyag és az energia áramlását. Az újonnan felfedezett struktúrát a világ legfejlettebb műszerei mérték fel, köztük a dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóp, a DESI és az SDSS.
A galaxisok nem véletlenszerűen helyezkednek el
- mind ugyanabba az irányba forognak,
- a teljes szál is rotál, a két oldalon lévő galaxisok ellentétes irányú mozgást mutatnak,
-
a forgási sebesség 110 km/mp
Ez az eredmény komolyan megkérdőjelezi a jelenlegi galaxisfejlődési modelleket, amelyek korábban kisebb szerepet tulajdonítottak a filamentumoknak a galaxisok forgási impulzusának kialakulásában.
Egy fiatal, változatlan kozmikus "időkapszula"
A struktúra bőséges hidrogénkészlettel rendelkezik, ez pedig arra utal, hogy a szál még „dinamikailag hideg”, vagyis kevéssé zavart, fiatal szerkezet. Emiatt különösen értékes, mert tisztán őrzi a korai kozmikus áramlások nyomait.
A kutatók szerint a filamentum úgy működik, mint egy fosszilis feljegyzés arról, hogyan áramlik a gáz a kozmikus hálóban, és hogyan szerzik meg a galaxisok a perdületüket. A hidrogén eloszlása azt is megmutatja, milyen úton jut be a gáz a galaxisokba, formálva azok alakját, forgási sajátosságait és csillagkeletkezési ütemét.
A felfedezés fontos támpont lesz a jövőbeli kozmológiai kutatásokban, különösen a galaxisok belső igazodásának modellezésében.
További űrkutatással kapcsolatos cikkeinkért kattints ide.
Darvas Márton
