Kedd este hivatalosan is bejelentette az iráni elnök, Maszúd Peszeskján, hogy véget ért a 12 napos háború Izrael és Irán között. A televíziós beszédben az államfő „bátor és történelmi ellenállásnak” nevezte az iráni fellépést, és az országot ért támadást terrortámadásként minősítette. Mint fogalmazott, „Izrael kalandvágya kényszerítette a nemzetünkre ezt a háborút”.
Diplomáciai nyitás, belső károk
Peszeskján kijelentette: Irán kész a nemzetközi normák mentén rendezni a konfliktusokat az Egyesült Államokkal, és nyitott a nukleáris tárgyalások újraindítására is. A szaúdi koronaherceggel folytatott telefonbeszélgetésében azt is jelezte, hogy Teherán a tárgyalásokat, nem a háborút választaná.
„Az ellenség megszegte kötelezettségvállalásait, és a tárgyalások alatt indított támadást – ez olyan árulás, amelyet a történelem nem fog elfelejteni.” – fogalmazott az iráni elnök.
Ugyanakkor az iráni atomprogram, légvédelem és rakétaképesség jelentős károkat szenvedett:
-
A nukleáris program hónapokra, de akár évekre is visszaesett – ha Irán valóban csak hetekre volt az atomfegyver fejlesztésétől, ez most elodázódott.
-
Izrael lebombázta az iráni rakétagyártó üzemek jelentős részét, és a készletek megsemmisültek.
-
Az iráni légvédelem gyakorlatilag megsemmisült – ezzel Izrael gyakorlatilag katonai fölényt vívott ki minimális veszteséggel.
Miért született mégis tűzszünet?
Bár Izrael látszólag kedvező pozícióból tárgyalhatott volna tovább, a tűzszünet mégis stratégiai szükségszerűségből született. Ugyanis:
-
Az iráni szárazföldi hadsereg nem szenvedett jelentős károkat, és egy hosszabb háború elhúzódóvá válhatott volna.
-
A nukleáris program teljes leszereléséhez szárazföldi invázióra és akár rezsimváltásra is szükség lett volna, amit sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem vállalt fel.
-
Izrael védelmi rendszerei is kimerültek, és egy esetleges újabb támadási hullámban a civil áldozatok száma gyorsan nőhetett volna.
A következő lépés: diplomácia vagy újabb háború
Mindkét fél most abban bízik, hogy a katonai nyomás után Irán hajlandó lesz önként lemondani az urándúsításról, és az atomprogram végleges leszerelése tárgyalásos úton valósulhat meg. Ez lenne a legkevésbé kockázatos és leginkább fenntartható megoldás.
Ha ez nem sikerül, akkor a konfliktus kiújulása valószínű, és a következő katonai fellépés már nemcsak az atomlétesítmények megsemmisítésére, hanem a teheráni rezsim megbuktatására is irányulhat.
