Egy friss tudományos vizsgálat minden eddiginél közelebb vitte a kutatókat ahhoz, hogy megfejtsék a Húsvét-sziget három legnagyobb titkát: hogyan dolgoztak a moai szobrok készítői, milyen módszerrel mozgatták a hatalmas kőfigurákat, és miért tűntek el az egykor sűrű erdőségek a szigetről. A Rano Raraku vulkáni krátert több mint 11 ezer drónfelvételből rekonstruálták háromdimenziós modellként, amely soha nem látott részletességgel mutatta meg a szoborfaragás teljes környezetét - közölte az Index. A kutatást vezető Carl Lipo szerint a modell olyan finom nyomokat is láthatóvá tett, amelyeket a terepen fizikai formában észlelni gyakorlatilag lehetetlen - írta a Science Alert.
A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy kiderült: a moaiok készítése nem egy központi, irányított „állami műhelyhez” köthető. A kráterben több tucat kisebb csapat dolgozott egymás mellett, saját technikákkal és saját stílussal. Bár a jól ismert moai-forma összességében egységes, a részletek alapján egyértelművé vált, hogy különböző helyi közösségek dolgoztak a figurákon, és mindegyik rajta hagyta a maga kézjegyét. A kutatók 426 félkész moait azonosítottak, valamint kifejtőárkok és elszállítási pontok százait, amelyek mind arra utalnak, hogy a szoborkészítés szélesebb társadalmi tevékenység volt, nem kizárólag az elit privilégiuma.
A kutatás egy másik régóta vitatott kérdést is tisztázni látszik: miként szállították a többtonnás szobrokat a sziget különböző pontjaira. A legújabb eredmények megerősítik azt az évtizedek óta létező, de sokáig vitatott elméletet, hogy a moaiokat nem lefektetve húzták, hanem felállítva, kötelekkel „sétáltatták”. A kőfejtő környékén talált, félbehagyott szobrok alakja – a kissé előredőlő forma és a széles talprész – pontosan olyan jellegzetességeket mutat, amelyek a billegtetéssel való mozgatást segítik. A korábbi fizikai szimulációk és terepleletek, például a felborult szobrok sérülései, szintén ezt a módszert támasztják alá. A kutatók egy több mint négy tonnás betonmoai másolattal is elvégeztek egy kísérletet: mindössze tizennyolc ember negyven perc alatt száz métert tudott vele haladni, ami megerősíti, hogy a módszer működőképes.
A harmadik nagy kérdés az erdők eltűnésére vonatkozott. A régebbi, dramatikus összeomlásra épülő elméletekkel szemben a friss vizsgálatok sokkal árnyaltabb képet rajzolnak. A kutatók megállapították, hogy a sziget első polinéz telepeseivel együtt patkányok is érkeztek, amelyek gyorsan elszaporodtak, majd tömegesen fogyasztották el a pálmafák magjait. Emiatt a fák természetes újulása gyakorlatilag megszűnt, és az erdők lassan, évszázadok alatt eltűntek. A lakosság azonban nem omlott össze a környezeti változások miatt: a helyiek kőmulcsos mezőgazdasági technikákat vezettek be, javították a talaj minőségét, és még az erdők visszaszorulása után is folytatták a moaiok készítését és szállítását.
A mostani kutatás tehát nemcsak egy-egy részletkérdést tisztáz, hanem lényegében új alapokra helyezi a Húsvét-sziget történetének több fejezetét is.
One of the biggest mysteries surrounding Easter Island may finally be solved as scientists claim to have pinpointed exactly who built the iconic stone heads over 900 years ago.
— True Crime Updates (@TrueCrimeUpdat) November 27, 2025
New archaeological evidence suggests that the massive statues, known as moai, were not carved by a… pic.twitter.com/fmcvZYrcUN
