A világ legnagyobb jéghegye, az A23a, ismét mozgásba lendült, és hónapok óta a Déli-óceánon sodródik. A Brit Antarktiszkutató Intézet (BAS) tudósai figyelemmel kísérik a jéghegyet, amely 1986 óta az antarktiszi Weddell-tenger fenekén volt - tudósított a CNN.
A jéghegy területe az augusztusi mérések szerint 3672 négyzetkilométer, ami valamivel nagyobb, mint Rhode Island. Miután a jéghegy kiszabadult, az óceáni áramlatok valószínűleg a Dél-Georgia szigete felé sodorják, ahol végül felbomolhat és elolvad. A tudósok figyelmeztetnek, hogy bár az A23a nem járul hozzá közvetlenül a tengerszint emelkedéséhez, az éghajlatváltozás hatásai komoly következményekkel járhatnak a globális tengerszint-emelkedés szempontjából.
Az A23a jéghegy több mint 30 éven át mozdulatlanul pihent a Weddell-tenger fenekén, miután 1986-ban levált a Filchner-Ronne jégtakaróról. Azóta az óceáni áramlatok sodorják, és a Taylor-oszlopba ütközve forog a víz alatti hegyek és áramlatok között. Az A23a útja során a tudósok tanulmányozzák a jéghegy erózióját, és vizsgálják, hogyan befolyásolhatja a tengeri jég a szén és a tápanyagok globális óceáni körforgását.
Bár az A23a jéghegy várhatóan nem járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez, az éghajlatváltozás és a melegedő óceánok hatása aggasztó. A tudósok szerint az óriási jéghegyek, mint az A23a, tápanyagot szolgáltatnak a tengeri ökoszisztémáknak, segítve az olyan virágzó életformák kialakulását, amelyek egyébként nem fordulnának elő az adott területeken. Laura Taylor biogeokémikus, aki a BAS munkatársaként mintákat gyűjtött a jéghegy körüli vizekből, elmondta: „Tudjuk, hogy ezek az óriási jéghegyek tápanyagot szolgáltatnak az általuk átszelte vizeknek, virágzó ökoszisztémákat hozva létre az egyébként kevésbé termékeny területeken.”
A tudósok arra is kíváncsiak, hogy az egyes jéghegyek mérete és eredete hogyan befolyásolja ezt a folyamatot. A minták, amelyeket a jéghegy mögötti és előtti vizekből vettek, segíthetnek meghatározni, hogy milyen életformák alakulhatnak ki az A23a körül, és hogyan befolyásolják ezek a szén- és tápanyagkörforgást az óceánokban. Taylor hozzátette: „Amit nem tudunk, hogy az egyes jéghegyek, azok mérete és eredete milyen különbséget jelenthet ebben a folyamatban.”
