Valószínűleg mindenkinek ismerős érzés, mikor korog a gyomra és minden apróság bosszantóvá válik. A jelenséget a szaknyelv „hangry”-ként nevezi, ami az „hungry” és az „angry” szavak összevonásából született. A közkeletű nézet szerint az ingerlékenység oka a leeső vércukorszint – azonban egy német–magyar kutatás más megvilágításba helyezte a problémát.
A vizsgálatban 90 egészséges felnőtt viselt négy héten át folyamatosan vércukorszintet mérő szenzort, miközben naponta kétszer feljegyezték az éhségérzetüket és a hangulatukat. Az eredmények szerint nem maga az alacsony vércukorszint okozza a rossz hangulatot, hanem az, hogy az alacsony energiaszintet hogyan érzékeljük tudatosan éhségként.
Az érzékelés számít: az interocepció szerepe
A kutatás kiemelte az interocepció fogalmát, ami azt jelenti, mennyire vagyunk képesek érzékelni belső testi jelzéseinket, például az éhséget vagy a fáradtságot. Azok, akik pontosan észlelték testük állapotát, kevésbé reagáltak szélsőséges hangulatingadozásokkal az éhségre. Nem elnyomták az érzést, hanem tudatosították: „éhes vagyok” – így a külvilág ingerei kevésbé váltották ki az ingerlékenységet.
Tippek, hogy elkerüljük a „hangry” állapotot
A kutatás szerint a megoldás nem az, hogy mindig azonnal ennünk kell, hanem hogy tudatosan kezeljük az éhséget:
-
Felismerjük a különbséget éhség és puszta kívánósság között.
-
Tudatosítjuk magunkban, miért érzünk feszültséget.
-
Nem másokon vezetjük le a belső hiányérzetet.
A test tudatos érzékelése így pufferként működik a hangulat számára, és segít nyugodtabban reagálni, még akkor is, ha az étkezés kicsit késik. A „hangry” nem gyengeség, hanem emberi reakció, ami a testünk jelzéseinek értelmezésén múlik.
Darvas Márton
