Százmilliós európai uniós támogatásokból elvileg új bölcsődéknek kellett volna épülniük országszerte – a valóság azonban egyre több helyszínen köszönőviszonyban sincs a pályázati ígéretekkel, írja a 24.hu.
A portál több olyan beruházást is megvizsgált, amelyek negyedmilliárd forintos, vissza nem térítendő EU-s támogatásban részesültek, ám a fejlesztéseknek aligha van nyoma. Egy visegrádi telken például, ahol már működnie kellene egy 8 férőhelyes mini bölcsődének, csupán egy fémszerkezetes épülettorzó áll.
A projektet elnyerő Apróka Bölcsőde Nonprofit Kft. nevű cég csupán tíz nappal a pályázat benyújtása előtt alakult meg, és tulajdonosai több száz kilométerre élnek a beruházás helyszínétől. A céget időközben eljárás alá vonták, de a támogatási összeg sorsa, illetve a projekt előrehaladása nem átlátható.
Papíron napelem és e-töltő, a valóságban félbehagyott építkezés
A nyertes pályázatok sokszor ambiciózus vállalásokat tartalmaztak: napelemek, hőszivattyús fűtés, elektromos autótöltők. A helyszíni tapasztalatok alapján azonban sem az infrastrukturális elemek, sem az épületek nem valósultak meg a tervek szerint.
A forrásokról a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium döntött, Navracsics Tibor vezetésével, amely több esetben önkormányzatok helyett frissen alakult cégeknek ítélte oda a támogatást. A döntések átláthatósága, illetve a pályázók megbízhatósága több esetben is kérdéses.
Korábban Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is foglalkozott az üggyel. Kiemelte például az Ürömön épült Vadmarcipán mini bölcsődét, amely 220 millió forintos támogatással valósult meg, és szerinte inkább emlékeztet egy luxusvillára, mint gyermekintézményre. A helyszínen a 24.hu munkatársait egy dolgozó fogadta, aki szerint mindössze négy gyerek jár az intézménybe.
Egy másik, ugyanazon körhöz tartozó budapesti intézmény pedig éppen a kötelező 5 éves fenntartási idő után zárt be, annak ellenére, hogy 150 millió forintból újították fel.
A közpénz sorsa továbbra is kérdéses
Az uniós támogatások felhasználásának átláthatósága és ellenőrizhetősége immár nemcsak civil és sajtóügy, hanem Brüsszel számára is sarkalatos kérdés lehet. Miközben Magyarország továbbra is több ezer bölcsődei férőhelyet hiányol, a megítélt forrásokból gyakran nem születnek működő intézmények – vagy ha igen, azok csak névleg látják el a vállalt feladatot.
Az esetek fényében jogos kérdésként merül fel, hogyan fordulhat elő, hogy a beruházások gyakorlatilag ellenőrizetlenül, elszámoltathatatlanul maradhatnak félbe – vagy épp, hogy luxusberuházásként működnek tovább, minimális gyermeklétszámmal.
