A Habitat for Humanity friss lakhatási jelentése szerint a kormány 2026-ra tervezett, mintegy 1000 milliárd forintos lakhatási kiadásának 95%-a nem szociálisan célzott, vagyis a támogatások döntő része a jobb anyagi helyzetű, hitelképes háztartásokhoz jut el - írta a 444.hu.
A civil szervezet arra figyelmeztet: miközben a rászorulók számára fenntartott támogatási formák – például a települési vagy a szociális tüzelőanyag-támogatás – évek óta változatlanok, reálértékük folyamatosan csökken, addig a költségvetés óriási összegeket csoportosít el olyan programokra, amelyekben eleve csak a tehetősebbek tudnak részt venni.
A nagy lakástámogatási programok kizárják a szegényebb háztartásokat
A Habitat jelentése külön kiemeli:
-
Otthon Start
-
Babaváró hitel
-
Vidéki Otthonfelújítási Program
Ezek bár több száz milliárd forintba kerülnek az államnak, a lakhatási szegénységben élők számára elérhetetlenek, mert hitelképességet, önerőt vagy magasabb jövedelmet feltételeznek.
A kormány új akcióterve sem a lakhatási válságot kezeli
A 2024 őszén bejelentett gazdasági akciótervben hangsúlyozták az „olcsóbb lakhatás” fontosságát, de a Habitat szerint a valóság más képet mutat:
-
Az új programok szinte kizárólag a magasabb jövedelműeknek kedveznek,
-
Céljuk inkább a fogyasztás élénkítése és az építőipar támogatása,
-
A kamattámogatott konstrukciók komoly költségvetési kockázatot hordoznak,
-
A bérlakás-szektor továbbra is elhanyagolt, miközben a magánbérleti díjak rekordsebességgel nőnek.
Lakhatási válság: minden harmadik magyar érintett
A Habitat szerint 2024-ben 2,88 millió ember, a lakosság 30,3%-a érintett lakhatási szegénységben. Ez a mutató magába foglalja azokat, akik túlzsúfolt, rossz minőségű vagy megfizethetetlen lakásokban élnek.
A lakbérek és a lakásárak továbbra is gyorsabban nőnek, mint a jövedelmek. A jelentés szerint:
Magyarországon drágultak a legjobban az ingatlanok az EU-ban:
15 év alatt nominálisan több mint háromszorosára, reálértéken több mint két és félszeresére emelkedtek az árak.
A Habitat úgy látja: ha az állam valóban enyhíteni akar a lakhatási válságon, a támogatások szerkezetét alapjaiban kellene átalakítani, és sokkal több pénzt kellene fordítani a rászorulók számára hozzáférhető programokra, különösen a bérlakásszektor fejlesztésére.
