Az EU és Kína viszonya történelmi mélypontra jutott: a kereskedelmi egyensúlytalanság, a vámviták és a stratégiai bizalmatlanság miatt a következő időszak várhatóan nem a közeledésről, hanem a feszültségek kezeléséről szólhat – tudósított a Politico. A lap szerint a kereskedelmi kapcsolatok különösen rossz állapotban vannak, és rövid távon kevés jel mutat valódi javulásra.
A Politico értékelése szerint az európai–kínai feszültségek az elkövetkező hónapokban tovább erősödhetnek, különösen Friedrich Merz német kancellár februárra tervezett kínai útja előtt.
Deficit, csökkenő export, emelkedő kínai kivitel
A Politico szerint a gazdasági adatok egy irányba mutatnak: az EU kereskedelme tartósan erősen deficites Kínával szemben, és a szakértők nem látnak belátható időn belül érdemi fordulatot. A lap úgy írja, Peking nem mutat valódi készséget arra, hogy számottevően növelje az uniós importot, ezért az a várakozás, hogy a kínai belső kereslet majd „felszívja” az európai termékeket, egyre kevésbé tűnik reálisnak.
A Politico szerint az európai export Kínába csökken, miközben a kínai kivitel az EU felé ismét emelkedik, és már több mint a kétszerese az EU Kínába irányuló exportjának. A lap értelmezése alapján ebben a helyzetben a kapcsolat egyre inkább adok-kapok logika mentén működik.
Vámháború az elektromos autók és a tejtermékek körül
A Politico felidézi, hogy 2024-ben az EU ideiglenes vámokat vetett ki a Kínából érkező elektromos autókra, válaszul a szerintük tisztességtelen, államilag támogatott versenyre. Peking decemberben ellenlépéssel reagált: büntető jellegű, ideiglenes vámokat jelentett be az uniós tejtermékekre, akár 42,7 százalékos kulccsal. A végleges döntésről a cikk szerint február végéig határoznak, ami már most komoly felháborodást kelt Brüsszelben.
A Politico szerint a kínai vezetés azt is sérelmezi, hogy a Volkswagen külön elbánást próbált elérni az elektromosautó-vámok alól, ami tovább terheli a politikai klímát.
A Politico szerint a fő gond: nincs átfogó EU-stratégia Kínára
A vámviták a Politico értékelése szerint csak a felszínt jelentik, a mélyebb probléma az, hogy az EU-nak még mindig nincs egyértelmű, átfogó stratégiája Kínával kapcsolatban. Bár az uniós intézmények sorra építik ki a technikai eszköztárat – például dömping- és támogatásellenes vizsgálatokkal, illetve új kereskedelemvédelmi szabályokkal –, a lap szerint ezek inkább védekező lépések, és nem pótolják a világos politikai irányt.
A Politico szerint jelenleg 37 uniós kereskedelemvédelmi vizsgálat folyik Kínával szemben, ám ezek közül egyik sem kezeli közvetlenül a kínai túltermelés strukturális problémáját. Példaként az elektromos autókkal kapcsolatos eljárást említi: a vizsgálat ugyan visszavetette a Kínából érkező tisztán elektromos modellek számát, de a lap szerint Peking gyorsan reagált, és hibrid járműveket kezdett nagyobb mennyiségben exportálni.
Szankciók, gazdasági biztonság, eszközfelülvizsgálat
A Politico szerint a feszültségek egyik látványos terepe az Oroszország elleni szankciók rendszere. A lap azt írja: 2025-ben már kínai bankok és olajcégek is felkerültek a szankciós listákra, és az uniós tapasztalatok szerint a pénzügyi és fizetési csatornák elleni lépések hatékonyabbnak bizonyultak, mint az egyes logisztikai cégekre célzott szankciók.
Ezzel párhuzamosan Brüsszel a cikk szerint csökkenteni igyekszik az EU függését a kínai beszállítóktól. 2025-ben a Bizottság bemutatta régóta várt gazdasági biztonsági „doktrínáját”, amelynek célja, hogy a kritikus technológiák, infrastruktúrák és nyersanyagok ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe. A Politico szerint a ritkaföldfémek exportjára bevezetett kínai korlátozások felgyorsították az uniós munkát az ellátási láncok diverzifikálásáról, Peking azonban láthatóan nem tulajdonít különösebb jelentőséget ezeknek a kezdeményezéseknek.
A lap szerint az Európai Bizottság 2026-ban felülvizsgálja, elég erős-e a jelenlegi kereskedelemvédelmi eszköztár Kínával és az Egyesült Államokkal szemben, és szükség esetén a nyárig újabb javaslatokat tehet.
