Bár a világpiac megkönnyebbüléssel fogadta az Egyesült Államok és Irán közötti kéthetes tűzszünet hírét, az energiaárak drasztikus esésére váróknak csalódniuk kell. Az elemzői konszenzus szerint elenyésző az esélye annak, hogy a kőolaj ára visszatérjen a konfliktus előtti, 60-65 dolláros sávba.
Piaci sokk és korrigálás
A számok önmagukért beszélnek: a brent típusú kőolaj ára a februári támadások után a 120 dolláros szintet is megkísértette. A tűzszünet hírére az árfolyam a 110 dolláros szintről 92-95 dollárra korrigált, de ez még mindig messze van a „normálisnak” tekinthető szinttől.
Miért maradnak magasan az árak?
-
Lassú újraindulás: A kitermelési mezők és finomítók leállítása után a kapacitások visszaállítása heteket vesz igénybe.
-
Sérült infrastruktúra: Az Irán által végrehajtott támadások – például a szaúdi kelet-nyugati olajvezeték ellen – fizikailag is korlátozzák a szállítási alternatívákat.
-
A Hormuzi-szoros kontrollja: Bár a szoros megnyílhat, a forgalom kezdetben csak töredéke lesz a korábbinak, és Irán továbbra is egyedi engedélyekhez kötheti az áthaladást.
Törékeny béke: Izrael és a Hezbollah faktora
A bizonytalanságot fokozza, hogy a tűzszünet nem globális. Izrael szerdán a korábbiaknál is nagyobb erővel sújtott le Libanonra, kijelentve, hogy rájuk nem vonatkozik a megállapodás. Ez Iránt megtorlásra sarkallhatja, ami bármelyik pillanatban felrobbanthatja a törékeny tűzszünetet.
„Kizárható, hogy visszatérjünk a háború előtti, 70 dollár alatti olajárhoz. Még egy hosszabb távú béketerv esetén is 75 és 85 dollár között mozoghat a hordónkénti árfolyam” – nyilatkozta Somlai-Kiss Máté, a Concorde részvényelemzője.
Kilátások: A három lehetséges jövőkép
Miró József, az Erste Befektetési Zrt. vezető elemzője szerint a tűzszünetet követő időszakban alapvetően három kimenetellel számolhat a világpiac, amelyek közül a második forgatókönyv megvalósulására mutatkozik a legnagyobb esély.
- Az első forgatókönyv szerint a feleknek sikerül megállapodniuk az Irán által felvázolt 10 pontos feltételrendszerben. Ez rövid távon ugyan elhozná a nyugalmat, azonban magában hordozza azt a kockázatot, hogy Irán a következő években a nemzetközi figyelem lankadását kihasználva, titokban megépíti saját atombombáját.
- A második, egyben legvalószínűbb forgatókönyv szerint a felek ugyan asztalhoz ülnek és megkezdődik a párbeszéd az áruforgalom helyreállításáról, de a folyamat lassú és akadozó marad. A korlátozott kitermelés és Irán továbbra is visszafogott exportja miatt az energiaárak tartósan magas szinteken ragadnak. Ebben az esetben a tűzszünet rendkívül törékenynek bizonyul, és egy idő után a konfliktus kiújulása várható.
- A harmadik, optimista forgatókönyv egy rugalmas és átfogó megállapodást vázol fel. Eszerint a tárgyalások olyan alkudozáshoz vezetnek, amely nemzetközileg ellenőrizhető módon garantálja, hogy Irán felhagy az atomfegyver-fejlesztéssel. Cserébe a Hormuzi-szoros forgalma észszerű feltételek mellett és zavartalanul helyreállna, ami tartós stabilitást hozna a globális olajpiacra is.
Mi a tét?
Ha a tűzszünet elbukik, az elemzők szerint az olajár azonnal visszaugrik 100 dollár fölé. Ez a forgatókönyv globális stagflációt (magas infláció mellett stagnáló gazdaság) okozhat, ami leginkább az olyan nagy olajimportőröket sújtaná, mint az Európai Unió vagy Dél-Korea. A piacok jelenleg „beárazták a békét”, de a geopolitikai kockázatok miatt a 80 dollár alatti árfolyam ma már „extrém esetnek” számít.
Darvas Márton
